Mészáros Erzsébet festménykiállítása

Szeretettel köszöntök minden érdeklődőt festményeim virtuális kiállításán a Szentmihályi Móricz Zsigmond Művelődési Ház felkérése alapján.

A kiállításomat személyesen már megtekinthették a művelődési házban, de úgy gondoltuk virtuálisan is megadjuk Önöknek az élményt – mindazoknak, akik szomjaznak a kultúrára. Mészáros Erzsébet vagyok. Ha valaki most felkapná a fejét, hogy már találkozott a nevemmel, akkor igen, találkozhatott, mert van az országban egy Mészáros Erzsébet nevű festőművésznőnk, azonban ez csak névrokonság. Szegeden élek, már most több, mint 50 éve. Itt születtem, itt jártam általános iskolába, ahol először vettem kezembe az ecsetet a rajzórákon. Szerettem rajzolni, festeni, de úgy éreztem, nincs különleges tehetségem hozzá. Éppen ezért a művészeti középiskolába való jelentkezésről is lemondtam, pedig már részt vettem néhány felvételi előkészítő órán is. Nem voltam elégedett magammal. Elkeserített, amikor mások munkáit jobbnak láttam az enyémnél. Így hát más irányba sodort az élet.

Eltelt majd 40 év, és ismét kezembe vettem az ecsetet. Hogy mi inspirált? Mi volt az, ami az alkotásra késztetett?

Inspiráció: Egyszerűen ki akartam próbálni magam. Az énemmel akartam megmérkőzni, hogy képes vagyok-e önállóan elkezdeni, megtanulni, hogyan is kell vagy lehet festeni. Egy ismerősöm segített beszerezni a kezdéshez szükséges eszközöket. Úgy, mint sokan mások, én is a YouTube csatornáról kezdtem el a festést a látottak alapján, mert érteni semmit nem értettem belőle. Kettő éve kezdtem el a festeni.

Késztetés: Életem javarészét magánházban éltem. Szerettem a tavaszi reggel illatát, amikor kiléptem a ház ajtaján, azt a nyugalmat, ahogy végignéztem a kerten. Szerettem a virágözönbe öltözött gyümölcsfák látványát, a körülötte döngicsélő méhek zaját, a mogyoróbokorra érkező énekesmadarak heves „beszélgetését”. Szerettem, amikor a zöld gyepet beborította a százszorszép. Szeretem a természet közelségét.

Azonban 10 évvel ezelőtt fenekestől felfordult az addigi életem, és társasházi lakásba kényszerültem költözni. Olyan érzés ez, mint amikor egy madarat kalitkába zárnak. Hiányzik mindaz, amit eddig szerettem. Most igyekszem olyan tevékenységgel tölteni szabadidőmet a négy fal között, amivel egy kis utazást tehetek ki a természetbe, a zöldbe, a tópartra, folyópartra, és még élvezem is.

Legtöbb festményem realisztikus stílusban készült. Próbáltam más irányzatot is. Volt egy-egy kitérő, de mindig visszatérek a megszokott mederbe. Lehet, hogy ezután is próbálkozom még mással, viszont arról csak később tudok nyilatkozni, hogy milyen sikerrel.

A kiállításra elhoztam az eddigi alkotásaim java részét. Vannak olyan festmények is benne, amelyek már magánkézben vannak, így tulajdonosaik gyönyörködhetnek bennük a saját lakásuk falán. Akinek bármelyik képem megtetszik, a lehetőség adott, vegye fel velem a kapcsolatot régi kedves ismerősöm, Ferenczi Ildikó által.

Kellemes nézelődést kívánok!

A virtuális kiállítás a linkre kattintva érhető el:

https://youtu.be/2nhrf8U5VjU

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük